Krúdy Gyula: Az első Habsburg epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Van egy furcsa emberi érzés: amit közönségesen kárörömnek neveznek, amely néha értékesebb az igazi öröm gyöngyeinél is. Jól tudta Mária, hogy hívei nyomban elfelejtik a maguk szükségét, szerencsétlenségét, fába szorult kukacságát, ha a Zápolya-párti “ellenségek” bajairól hallanak.
- Mielőtt a mai napnak véget vetnénk, hogy holnap újra találkozzunk a minket összefűző törvény- és hazaszeretetben... - kezdte Mária a nádorispán legnagyobb ámulatára, akinek nem volt tudomása arról, hogy mit szándékozik a királyné híveinek mondani, pedig Báthori uram azt hitte, hogy a királynénak nincsen titka előtte. - Mielőtt szétoszlanának tisztelt barátaink, tegyünk példaadást arról, hogy miként bánunk majd az árulókkal, a cserbenhagyókkal, a hitehagyottakkal, ha egyszer a királyság gondja és malasztja megint lelkünké leend. Hívjátok elő Zápolya követeit, hogy megvigyék a hírét annak, amit itt látni fognak.
A két szerencsétlen követ már belenyugodott abba, hogy a hideg éjszakát abban a fűtetlen kamrában töltendi, amelyet részükre éjszakára kijelölt Lengyel János udvarmester. Alsólendvai Bánffy, az erdélyi uraság, aki valamiképpen János király cimboraságába került még Dózsa György elpusztítása idejéből, mogorván lépett a királyné elé, nem hitte előre, hogy ez a húszesztendős leányasszony olyan keményen tud elbánni azokkal a férfiakkal, akik a kezét kérik egy koronás király számára. De a társa, András prépost nagyon húzogatta a bajszát, mint aki eltökélte magában, hogy véget vet a sok felesleges szóbeszédnek, nincs már mondanivalója a megkapott kosár után. A magyar urak persze gúnyolódó tekintettel fogadták a póruljárt kérőket - olyan az a kosár, amelyet a kérő visz, mintha az orráról csüngene le.
Van egy furcsa emberi érzés: amit közönségesen kárörömnek neveznek, amely néha értékesebb az igazi öröm gyöngyeinél is. Jól tudta Mária, hogy hívei nyomban elfelejtik a maguk szükségét, szerencsétlenségét, fába szorult kukacságát, ha a Zápolya-párti “ellenségek” bajairól hallanak.
- Mielőtt a mai napnak véget vetnénk, hogy holnap újra találkozzunk a minket összefűző törvény- és hazaszeretetben... - kezdte Mária a nádorispán legnagyobb ámulatára, akinek nem volt tudomása arról, hogy mit szándékozik a királyné híveinek mondani, pedig Báthori uram azt hitte, hogy a királynénak nincsen titka előtte. - Mielőtt szétoszlanának tisztelt barátaink, tegyünk példaadást arról, hogy miként bánunk majd az árulókkal, a cserbenhagyókkal, a hitehagyottakkal, ha egyszer a királyság gondja és malasztja megint lelkünké leend. Hívjátok elő Zápolya követeit, hogy megvigyék a hírét annak, amit itt látni fognak.
A két szerencsétlen követ már belenyugodott abba, hogy a hideg éjszakát abban a fűtetlen kamrában töltendi, amelyet részükre éjszakára kijelölt Lengyel János udvarmester. Alsólendvai Bánffy, az erdélyi uraság, aki valamiképpen János király cimboraságába került még Dózsa György elpusztítása idejéből, mogorván lépett a királyné elé, nem hitte előre, hogy ez a húszesztendős leányasszony olyan keményen tud elbánni azokkal a férfiakkal, akik a kezét kérik egy koronás király számára. De a társa, András prépost nagyon húzogatta a bajszát, mint aki eltökélte magában, hogy véget vet a sok felesleges szóbeszédnek, nincs már mondanivalója a megkapott kosár után. A magyar urak persze gúnyolódó tekintettel fogadták a póruljárt kérőket - olyan az a kosár, amelyet a kérő visz, mintha az orráról csüngene le.
Hasonló termékek
